76%

Kedvenc kígyónk új lakhelyre költözött. Kapott egy terráriumot. Nem győzött örülni neki, jött-ment, körbe körbe. Közben kiegészült a lakhelye egy fürdőkáddal, meg egy nagy fadarabbal, ami alá kedvére elbújhat, vagy amire felmászkálhat. Ugyanakkor már elkezdte feszegetni lakhelye határait. Naná, hogy addig fészkelődött, amíg ki nem fért a két elhúzható ajtó közötti résen. Na, de gazdái is résen voltak. Egyből kipeckelték az ajtókat, hogy a lik kisebb legyen. Mondanom sem kell, hogy nem volt túl hatásos. Mert megszökött. A kis Houdini. Hófehérke azóta is így hívja. Én csak Szökővirslinek.

Na, az is szép vót. Éppen rajzolgatok (félév vége, rajzbeadás, egyebek) mikor hallom az rettentő sikolyt: "ATIIIIIII, GYERE IDEEEEEEEEEE!!!".  Na, mondom, mi van? Nagah biztos megtanult késsel villával enni, vagy épp most kapálgatja a kókuszrostot. Mittudomén. Berontok, mint Zrínyi, csak fordítva. Látom ám, hogy a kis huncut (Nagah, nem Hófehérke) épp mászik a lámpa zsinórján. (Kb. annyira meglepődtem, mintha Hófehérke mászott volna rajta...) De minhta a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ugyanakkor a terrárium annyira zárva, mint a fegyverbolt karácsonykor. Hát ez megszökött. Megint. Vagy csak megtanult teleportálni. Mos' mér'? Merlin is tud. A múltkor is még itta a sört a kocsmában, aztán puff egyszer csak arra eszmélt, hogy itthon felült az ágyában. Bár, lehet hogy inkább időgépet talált fel, mert addigra reggel lett. Mindegy. A lényeg, hogy Nagah terráriuma most tök esztétikus, mert egy ÓTVAR NAGY füzetlap vagyon betömve a két ajtó közé. Nagyszerű megoldás. Azóta tényleg nem szökött meg.

Ez az első rajzfakultációs csendéletem. Még a gimiben rajzoltam, kb. 1000 éve, Barcza Tibor tanár úr keze és segédlete alatt. Atyaég, de régen volt. Mikor kész lett azt mondta, hogy már csak a keret kell rá, és mehet fel a falra. Meg is fogadtam a tanácsát, most is ott lóg Éccsanyámék hálószobájában.

...mert egyedül csak Ő tudja, hogy királyfi vagyok.

Ez egy érdekes bejegyzés a Bombagyárról. Elmondanám erről a véleményemet. Igaz ugyan, hogy a vélemény olyan, mint a szar. Mert ugye mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másé. De ez itt az én felületem, szóval itt én vagyok a Jani.

Khmmm. Szóval.

Lehet, hogy én vagyok túlságosan "örülök a kicsinek is" jellem, de számomra már az is kielégítő, ha látok egy olyan filmet, amiben egyátalán megjelennek a hunok. Még ha gonosznak is vannak ábrázolva. Mondjuk nem is csoda, hiszen ők voltak, akik legutoljára meg tudták rendesen nyomorgatni a kínaiakat. Így aztán nem lehettek a jó oldalon, hiszen polkorrektség is van a világon. Meg a Mulanban a kínaiak a jófiúk. Pfff...Nade...Miért is félünk attól, hogy gonosznak vagyunk ábrázolva? Én kifejezetten élvezem. (Nekem a Sithek is mindig szimpatikusabbak voltak, azok legalább valamilyenek.) Ha félnek tőlünk az csak előny. Morálisan tönkre tudja tenni az ellent rendesen. És félnek, hiszen nem ismernek. Vegyük csak Erdélyt például. Szerencsétlen Erdőelve állandóan TRRRRANSYLVANIAként vagyon ábrázolva, ahol vámpírok, vérfarkasok, lidércek és hupikéktörpikék rémisztgetik az ott lakókat, és az arra utazókat. Nem láthatják a szépségét, mert tudják, hogy lakozik ott valami, egy olyan tudás, egy olyan szellemiség, amit az életben nem képes felfogni fel a nyugati ember épp ésszel.

Mellesleg a Turulból csirkét (vagy pekingi kacsát, de ez jelen esetben tökmindegy...DE ) mozzanat tényleg nem túl szép. De mi is megesszük a szent tehenet, mer' finom! A gyerkőcöknek meg a mi feladatunk olyan műveket a kezükbe adni, ami megfelel a mi értékrendünknek. Az csak rajtunk múlik.

Besenyő Pista bácsi elmélkedésre a hülyeségről, a tudatos táplálkozásról és az otthonszülésről. Csak hogy oldjam a feszültséget. Mert elfogyott a sósav.

Utálom, amikor ilyen taknyos idő van. Nincs elég hideg, hogy megmaradjon a hó, viszont esik. Jég és hó egyszerre. Rossz ómen. Különösen azután, hogy hajnalban meglátogatott valaki és nem volt kedves. Nem tudom férfi tud-e ilyet, de én mégis úgy érzetem magam, mint akit megerőszakoltak. És ez több volt, mint álom. A következő történt: Épp félálomban fetrengtem, mikor hirtelen nem tudtam megmozdulni. Éreztem valaminek a jelenlétét. Látni nem láttam, de tudtam, hogy mögöttem van. Egyszer már volt ilyen. Akkor se volt kellemes. Viszont, akkor megmutatta milyen a Semmi. Az leírhatatlan. Abban a "feketeségben" nagyon egyedül tud lenni az ember tudata. Most szerencsére nem volt ilyen. Volt helyette más. Félig nyitott szemmel és lezsibbadt nyelvvel azonban még a kurva anyjába se tudtam elküldeni. Aztán hirtelen szúrás a derekamnál. Olyan fájdalom, ami a gerincedig hatol. Mintha megcsapolták volna a velőmet. Vagy legalábbis valami ilyesminek tudom elképzelni. És mozdulni se bírok, csak erőlködök. Az a tehetetlenség, ahogy megbénultam... iszonyú érzés. Aztán a hang a fejemben: "Ne mocorogj...előbb szabadulsz." És végül feladtam. Aztán elengedett. Ekkor egyből meg tutam mozdulni. Félhangosan anyáztam. Hangosan nem lehetett, hiszen hajnali 4 volt. Akkor nem illik. Fogalmazunk úgy, hogy utána nem volt kedvem aludni. Ilyen jól kezdődött a napom. Nem is hallgattam mást, csak a Gehenna-t. Ez illik a mai nap hangulatához...hadd szóljon...

Senki nem mondhatja, hogy nem lehet rám számítani. Épp az imént hívott fel Tadam, hogy döntsek el egy vitát közte és a kollégája között. Igen. Felhívott szakérteni. Megkérdezte mi az, amit Ford Fairlane "Ánusz" hadnagynak mond, mikor Johnny Crunchot kicsinálják. Aztán amit egymásnak üvöltöznek a film végéig. Kardinális kérdés, de mint mondottam, rám lehet számítani. Egyből rávágtam, hogy "Faszfej. Maga a faszfej. És én azért mondom magára, mert maga az is!" De volt még egy másik is. Az meg úgy vagy, hogy "Fasírtagyú! Maga a fasírtagyú, véleményem szerint!" Azért ez elismerés, nem? Hogy a filmlexikális tudásom miatt felkeresnek! :) Ilyen mérhetetlen, elképesztő tudáshalmazom is csak nekem van.

Ezt Tadamtól loptam. De gondoltam kirakom ide, hogy legyen valami vicces is, ne csak ilyen f*szságok.

Kezicsókolom a tobább gomb után! 

Aszongya! Rotyancsunk valamit semmiből. Ez a rovatcím lenne a megfelelő ide. Merthogy semmi nem volt itthon. Illetve semmi volt. Valami nem volt. Garou mégis tud valamit. Mert olyat ettünk, hogy csak na. Nem semmi. Szóval.

A hozzávalók két fő részére (akik nagyon éhesek): 3 fakanálnyi állati zsiradék (liba, vagy disznó, de ha nincs más jó a macskából is), negyed szál kígyóuborka, 1 db paradicsom, 1 db kaliforniai paprika, 1 db lilahagyma, 1 gerezd fokhagyma (Merlin szerint fog, mer úgy néz ki...igaza lehet, tényleg olyan, mint egy vámpírfog, így alakra), oregano, só, feketebors, kakukkfű (a legjobb fűszer), ilyen tubusos, vagy minekhívják azt a... BEFŐTTESÜVEG na, abba szeletet uborka, babérlevél (ami ráragadt a csemegeuborkára, és amit mellesleg Merlin talált meg a kajában, NYEHEHEHEHEEEE), uborkalé, 1 bagolyköpetnyi mustár, Erős Pista ízléstelenség szerint, rizs

Igen. Így néz ki, amikor nálunk nincs otthon semmi.

Elkészítés: A rizsen kívül mindent fődarabolni (a macskát is), mindegyiket legalább 4 darabra, bele a serpenyőbe, addig, amíg nem rotyog. Ja, nem árt alágyújtani. A hozzávalókból kifelejtettem a gáztűzhelyet. Igaz nekünk villanytűzhelyünk van. Mindegy. A lényeg az, hogy azt begyújtva alá tegyük, ne bele, mert elrontja az ízét. Közben tegyük fel a rizst főni. Majdnem oda ahova a másik cuccot, csak kicsit arrébb. Ha kész akkor keverjük össze az egészet. Na, és most jött el a pillanat, amikor elővehetjük a fagyasztóból a marhapörköltet, amit a lakótársunk elfelejtett megemlíteni, hogy van. Olvasszuk fel, keverjük bele és már ehetjük is. Jó étvágyat kívánunk!

Germán felmenőimre való tekintettel (aki nem hiszi, hogy van, csak nézze meg a pofámat így élőbe', majd rájön) indítok egy viking és germán szekciót is a blogon. Jöjjön egy rövid szösszenet Wolinról, a legvikingebb fesztiválról, ami van. Egyszer ide is el kell jutnom!

A múltkor, lapozgatván az Buci Macit, leltem rája erre a receptre. Igen. Buci Macit. És? Ráuntam az FHM agyonretusált nőire, a National Geographicot meg otthon hagytam. Gondoltam jót tesz majd a változatosság. És tett. Jót. A pingvines játékot, ami benne volt tök könnyen megoldottam, szóval aznapra már nem kellett más sikerélmény.

A recept az viszont valami fantasztikus. Olyan tök egyértelműen le van írva, hogy még egy olyan retardált is, mint én, elsőre felfogja. Ráadásul ez is kelt tészta, szóval gyakorlásnak se volt utolsó. Nesze neked atomszakácskönyv. Ha finomat akarsz, kérdezd Buci Macit.  Majd Ő megmondja. Mondjuk én kicsit változtattam a recepten. Mert eredetileg mákos, de az nem volt itthon. Fahéj meg kakaó viszont de.

Na, de jöjjön az elkészítés módja. Úgy írom le, ahogy volt. Íme:

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 5 dkg cukor, 2 dkg élesztő (én többet tettem bele, hogy  ez most már tényleg megkeljen), 2,5 dl langyos tej, 1 csomag vaníliás cukor, 4 dkg margarin, 1 tojássárgája, csipetnyi só, kész máktöltelék és egy kevés kakaópor (én összekevertem kakaóport, meg fahéjat kristálycukorral, természetesen külön-külön)

Buci Maci tálba teszi a lisztet, a tojássárgáját, a kétféle cukrot, a vajat és a csipet sót. Az élesztőt feloldja a langyos tejben, és ezt is a tálba önti. A hozzávalókból sima tésztát gyúr, és egy óráig meleg helyen keleszti. (Na, ilyen nekünk nem sok volt, szóval Hófehérke kelesztette a teste melegével. Akinek nincs otthon beépítettt Hófehérkéje az használhat bármiféle asszonyformát, amelyik képes 1 órán át veszteg maradni.)

A tésztát négyszögletes lappá nyújtja. A tetejét megkeni olvasztott margarinnal. Rásimírja a máktölteléket, és megszórja egy kevés kakaóporral. (Esetünkben rászórja a kétféle cuccot, egyiket az egyik felére, másikat a másikra.) A tésztát óvatosan feltekeri, majd vékonyan felszeleteli. A mákos (nálunk nem az, de többet nem írom le) csigákat sütőpapírral bélelt tepsibe rakja. A finomság 180 fokon körülbelül fél óra alatt készül el.

Jó étvágyat kívánunk.

Ha sütés közben kicsit meg vagyon locsolva tejjel, akkor a tésztája még brutálisabb lesz. Az elkészítés - kelesztéssel, mindennel együtt - kb. 2-2 és fél óra. Viszont 5 ember 10 perc alatt képes befalni egy egész tepsire valót. Akkor ezek szerint nem is lett ez olyan rossz. :)

Anno egyik harcostársam ajánlotta ezt a filmet a figyelmembe. Sok helyen úgy hivatkoznak rá, hogy az alkotás műfaja "eastern". És van is benne valami, hiszen a történet akkoriban játszódik, mint a nyugati westernek. A hangulata viszont százszor jobban tetszik, hiszen ez a mienk. Érdemes megnézni, az már szent igaz. Tökéletesen bemutatja a pusztai lét szépségét és árnyoldalait.  Azt, hogy ezek az "egyszerű" emberek milyen tisztán tudnak látni sok mindent. Hogy az árulást nem lehet tűrni, ha kell, vérrel kell megtorolni. Arra nincs bocsánat. Valamint azt, hogy ha az ember felrúgja a megszokott rendet, akkor ezért súlyos árat kell fizetni. Hisz, a bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember.

A történet 1837-ben játszódik. Karcag városának elöljárói határtalan pénzéhségükben habozás nélkül feldúlják a város melletti, érintetlen pusztákat és megzavarják az ott legeltető pásztorok ősi életvitelét. Farkas Csapó Gyurka, a hírhedt betyár képes lenne megvédeni a puszta rendjét, de vajon kiállhatnak-e egy tömlöcből szökött rablógyilkos mellett a pusztaiak? Különösen nehéz kérdés ez Mérges Balázs csendbiztos számára, aki Gyurka legfőbb ellensége - mégis egyetlen igaz barátja. Egészen addig, míg Jeles Matyi árulása és intrikája miatt Gyurka pásztort nem öl. Ekkor vérdíjat tűznek ki a fejére, s miután leszámolt ellenfelével, a pásztorok juttatják őt csendőrkézre és bitófára.

Szereplők:

Farkas Csapó Gyurka -  Djoko Rosic (Bessenyei Ferenc)

Mérges Balázs - Bujtor István

Ifjonc - Vladam Holec (Cserhalmi György)

Megjelent az In This Moment új albuma, a The Dream. (Az, hogy "a The" szóismétlésnek számít???) Sajna még nincs meg, de ami késik, az az órám. Az előző lemezük se volt semmi, remélem ez is annyira üt majd, mint az ütött. Ez az új kedvencem. Mikor hallgatom mindig jobban érzem tőle magam. Valahogy ilyen...jó. Már alig várom a nyarat, hogy ez üvöltsön, miközben repesztek a 71-esen... Mellesleg Marianak (nehéz kitalálni: a klipben a kivarrt karú szőke, amelyik énekel) imádom a hangját. Itt ugyan ebből a számból nem derül ki, de kb. úgy tud üvölteni, mint egy vajúdó sárkánygyík, akinek a tyúkszemére léptek. Egy állat ez a nő. Gondolnátok, hogy egy kisfiú boldog édesanyja. Pedig de! Remélem hamarosan őket is ideeszi a fene kis hazánkba. Na nem mintha panaszom lehetne a legutóbbi koncertre, de mégis... Azért őket is meghallgatnám élőben. Ilyen az ember, tellhetetlen. Na, de most hadd szóljon!

Dalszövegért katt a tovább gombra----->

Ezt mondja a Télapó is. (Eredetileg Tépaló csak, hogy a kötekedés  reális maradhasson... Ha ez Freud-i elszólás, akkor most én egy drogos állat vagyok?) Tudjátok az a kokakólaruhás öreg faszi, akinek teljesen véletlenül mindig borvirágos az orra. Tévedés, az nem a hidegtől van. (Sok rum, kevés kóla. Bár így nézve, akkor rumvirágos...)  Na, de havazik. Végre. Talán idén telünk is lesz.

Felhívnám a fiatalemberek figyelmét, hogy most jött el az a pillanat, amikor teljesen legálisan agyon lehet dobálni a leányzókat hóval. Ugyanis nálunk a mondás úgy tartja, hogy ha a leányok meg vannak fürdetve az első hóba vala, akkor szépek maradnak. Én is megtettem eztet, még tegnap. Bár én finom voltam és nőies. De legközelebb nem leszek ilyen jó szívű....MUAHAHAHAHAAAAA!!!

Tessék mostan kiélvezni, elmenni sétálni. Még Ropi is - a szomszéd kutya, amelyik ilyen fél marokra való, köret nélkül - élvezi a havat. Kinn futkos, de legalább nem ugat. Bár azt, amit ő csinál nem is biztos, hogy lehet ugatásnak hívni, ámbár meglehetősen idegesítő. Mindegy, ha egyszer felhúz...erre a fajtára van egy kitűnő koreai receptem! :)

Az írek érzelmi telítettségét átvevő, alkotókedvvel felruházott, tevékeny, mulatós társaság. A legtöbb Garou történetmondó, dalnok, szónok, költő, az ő köreikből kerül ki. Érzelmi túlfűtöttségük a legboldogabb ivócimborává, de akár a legelszántabb ösztönök irányította ellenséggé tudja őket változtatni. Még Fenris Vérei is elismeréssel tekintenek egy harci mámorban lévő Fiannára.

Ismeretes a Garouk között egy törzs át Írországon, Britannián, s keresztül Európán melynek tagjai bárdok, mesemondók, s nagy harcosok. Ők a Fianna. Hírnevüket az évszázadok alatt szerezték, melynek során mestereivé váltak kardnak és dalnak egyaránt. Habár manapság a Fianna a világ sok más területén is otthonára lelt, őshazájuk a Kelták földje még mind

ig nagyon kedves számukra. A Fianna bárdjai messze földön híresek, ők a legtehetségesebbek, és ezt még a többi törzs Galliardjai is elismerik. Születésüktől kezdve okítják őket, arra hogy a dal mesterei legyenek. Az emlékeik messzebbre nyúlnak vissza a Garouk történelmében, mint bármely más törzs emlékei (azok állításával ellentétben, akik mindezt kétségbe vonják). A Fianna Ahrounokat pedig a csata dicsőségére okítják, és arra, hogy bebizonyítsák a rátermettségüket akár olyan hatalmas ellenfelek ellen is, mint Fenris Vérei. A többi törzzsel ellentétben, úgy tűnik, a Fianna sokkal toleránsabb és elfogulatlanabb, minden szempontból. Fenris Véreivel, valamint az Árnyurakkal régóta fennálló versengésük során mindent elkövetnek, hogy lejárassák vagy keresztbe tegyenek e törzsek tagjainak. A Fianna tagjait többnyire teljes mértékben kielégítik a jó dalok és egy pint barna sör, ám mégis könnyen dühbe gurulnak, ha felidegesítik őket. Az utóbbi időben azonban belső viszály osztja meg a Fiannát. Amióta a britek elfoglalták Észak-Írországot, a Fianna ír tagjai az IRA-t míg a brit testvéreik a Provinciális Hadsereget segítik. Ez az eddigi legfenyegetőbb veszedelem, ami a Fiannák biztonságát fenyegette. A háború tombol, és a tö

bbi Fianna ellenvetése ellenére sem marad abba.

Totem: Szarvas, a természet vad és ősi oldalának inkarnációja. Néha víziókban mutatja meg magát, hogy gyermekét kivezesse egy csapdából, megóvja egy rajtaütéstől. Emellett általa képesek az északi irányt érezni. Cserébe elvárja, hogy gyermekei segítsék az eltévedteket.

Kezdő Akaraterő: 3

Előnyök: A Fianna tagjai rendkívül összetartanak és nagyon család centrikusak. Ez azt eredményezi, hogy minden Fianna kap egy családi ereklyét, egy legalább kettesszintű Fétist. A játékos szabadon elkölthet még pontokat a háttérre, hogy ezzel is növelje az erejét, ám egy Garou sosem birtokolhat ötpontosnál nagyobb értékű fétist.

Hátrányok: Ha a Fianna valaha is elveszíti a családi ereklyéjét, vagy ha megsemmisül, a Garou automatikusan elveszít két pontot a Becsületéből és addig nem is képes növelni Hírnevét, míg vissza nem szerzi a Fétist, vagy a Fianna öregek meg nem bocsátják neki tettét.

Hátterek: A Fiannák bármelyik hátteret választhatják.

Kezdő adományok: Tündérfény, Meggyőzés, Méreg ellenállás

Farkas alak: Lupusz alakban a Fiannák hatalmas vérvörös vagy fekete farkasoknak látszanak, zöld vagy szürkés zöld szemekkel.

Szervezet: A család a legfontosabb a Fiannák számára, a véreik jelentenek mindent a törzstagok számára. A Fianna tagjai és Rokonvéreik a Hold minden egyes havában összegyűlnek, és a Kelta hagyományok szerint ünnepelnek, történeteket mesélnek egymásnak a tetteikről, ezáltal még nagyobb dicsőséget szerezvén maguknak és a törzsnek. A veze

tő testület, mely a törzset irányítja, a Dal Őrzői, ők az idősek egy csoportja. Mindegyiküket a törzs választja, a más és más Holdállás alatt születettek közül. Az ő felelősségük a döntések meghozatala a törzs ügyeit illetően. Ide tartoznak a törzsön belüli politikai döntések, ugyanúgy, mint a társadalmi kérdések más szempontjai, vonatkozik ez az emberi és a Garou társadalomra egyaránt. A Fiannák közt nagy tiszteletnek örvendnek, és a szavuk a törvény.

Menedék: A Fiannát mindenféle területen meg lehet találni, de főként a vidéki környezetet kedvelik. Az öregjeik és rokonvéreik inkább a csendes gazdálkodó életet részesítik előnyben, míg a fiatalok hajlamosak a városokba költözni az emberek közé, és az ő útjukat járni.

Védnökség: Ezek a Garouk szoros kötelékben állnak a kelta hagyományokkal és életvitellel, és éppen ezért ádáz szenvedélyjel védelmezik mindazt, ami ír vagy brit. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett vándorlásaik során aztán magukra vállalták a dalnokok és a szórakoztatással foglalkozó emberek védelmét is legyenek azok bármilyen szórakoztatásért felelősek.

Szemléletmód: Úgy hiszed, hogy az egész világ a te színpadod, vagy kocsmád, és hiszel az élet teljes élvezésében, igenlésében. Hajlamos vagy figyelmen kívül hagyni a többi törzsben helyet foglaló testvéreidet. Hiszen mit is tudnak ők valójában?

Idézet:

”Én is ugyanúgy aggódom az Észak-Írországi események miatt, mint Te, de most miért nem ülsz le a seggedre végre, és adod át magad a zenének? A franc! Csapos! Még egy whiskey rendel… hé, azt mondtam pofa be! „

A törzs rúnajele:

Lehull egy levél, s nézem én

Hogyan porlad el az út kövén.

Egy költő veszett meg bennem. Ilyen többet nem lesz... ezt is csak muszájból, mert VALAKI kijelölte a seggemet, hogy írjak az őszről. De hát már nincs is!!! Most is esik a hó. De jó.

A következőkben megtudhatják, milyenek a viking nők randizási szokásai. 

Merlin most fedezte fel, hogy Nagah egyik rokona szerepel a Múmia visszatérben. Ő az, akit Eve (Rachel Weis) egy laza "Csússz odébb!" felkiáltással eltessékel az útból vagy 6 méterre, mielőtt megszereznék Anubisz karperecét. Szóval nem is röhögtünk, mikor ezek után az  "Ez a kígyó mérges!" mondat elhangzott. Mert hogy nagyon nem az. Bár...lehet, hogy de.  Én is mérges lennék, ha csak így jönnék-mennék és úgy fölrúgnának, hogy 6 métert szállok, pedig nincs is szárnyam...

Najóvanmosmá! Ilyet én is tudok, olyan nincs, hogy nem. 

Nem rajzolok soha többet! A frászt nem! Valamiből élni is köll! Meg már csakazért is! Na, nézd és gyönyörködj!

Na, ilyenkor gondolkozom el azon, hogy tulajdonképpen miért is veszek a kezembe ceruzát... Tök fölösleges. A video 8 perces, de érdemes végignézni. Hihetetlen!

Elképesztő volt a hétfői napom. Megvolt életem második Haggard koncertje. Most sem kellett csalódnom. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Egyszerűen hihetetlenek voltak. Köszönöm Nekik, hogy ilyen élményt adtak - 2005 után - ismét.

Na, de kezdjük az elején. Nem aggódtam, hogy aznap még nincsen jegyem. Más megtette helyettem. AnnGel drága "kicsit" széjjel volt, mert ő már megvette előre, és ha én nem kaptam volna, akkor ő sem ment volna be. Én az esélytelenek nyugalmával, és a "tök mindegy, ha lesz koncert, lesz, ha nem lesz, nem lesz" alapon indultam el.

Odaértünk a Dieselhez (volt E-klub). Akkora sor állt, mint egy egy négyhónapos terhes anakonda. AnnGel egyből hozta a formáját, hogy most jegyet fog szerezni. Odalépett az első emberekhez, akik a legközelebb voltak, megkérdezni, hogy nem tudják-é véletlenségből, hogy merre lehet jegyet venni. Nincsenek véletlenek. Az egyik srácnak volt egy eladó. Miközben azt ecsetelte, hogy a barátnője megbetegedett, ezért nem tudott jönni a kezembe nyomta a jegyet. Pénz odaad, Garou örül, AnnGel nemkülönben. Hitetlenkedés indul.

Ezekután vagy fél órát álltunk sorba mire bekerültünk, de igazából észre se vettük, mert az idő egyik felében azon röhögtünk, hogy ilyen nincs, a másikban meg csak úgy amúgy. Hoztuk a formánkat.

Beérkezésünk után azt a következtetést vontam le, hogy ez a hely kurva jó, nagyon ügyesen tervezett, és baromi hangulatos. Az épület belső szerkezete nagyszerűen ki van találva, bár aki kevéssé térérzékeny, az esetleg eltévedhet.  Elsőre. Van aki másodikra is, de amellett meg ott van a hapsija. Vagy az exe! :D :P Két itatóvájú (pult) is van.  Mindegyik kellőképpen leszeparálva, hogy hallja a paraszt a másik hangját. A koncertterem úgy lett kialakítva, hogy nem kell ajtókon bemenni, mégis egy nagyon egyszerű, de ötletes motyóval el van szeparálva. Ez nem más, mint két benyúló üvegfelület, ami teljesen elég ahhoz, hogy kellően lefogja a hangot. Szóval már az "ajtóban" sem kell üvölteni a másikhoz.

Az előzenekar, a Remember Twilight olyan előzenekar szerű volt. Biztos valaki valakijének a valakije lehetett. Bár a hegedűs leányzók dekoratívak voltak túlságosan nem kavartak fel.  A zenéjük se. Hallgatható volt, de igazából nem az érdekelt.

Haggardék pedig a hozzájuk illő közvetlen stílusban már a koncert előtt mászkáltak a nép között. Vigyorogtam mikor láttam Fifi-t a klotyót keresgélni. Ebből is látszik, hogy mennyire nincsenek elszállva maguktól. Simán leereszkednek a pórnép közé.

Na, de aztán jött a lényeg. Beálltunk a színpad elé, én majdnem első sorba de hát ugye VALAKI előttem állt. Még szerencse, hogy a nagy feje nem lógott bele a képbe! :P Az indítás természetesen a Tales of Ithiria intrójával törpént, pont úgy, mint annak idején 2005-ben, csak akkor az akkor lemez, az Eppur si muove intrójával indítottak. Közben felszivárogtak a tagok a színpadra. Mondanom sem kell, hogy ahogy Su megjelent onnantól kezdve csak egyfele néztem! :P Csoda, hogy a nyakam nem állt görcsbe, de hát ez a nő egy jelenség. Pláne, ahogy mozog... Aki látta már élőben az tudja miről beszélek. Aztán  zutty, bele a mélyvízbe. A Per aspera ad astra után már meg volt adva az alaphangulatom. Egyszerűen elképesztő, hogy pontosan azt tudják nyújtani élőben, mint amit az albumaikon hallhatunk. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem az egyik legnagyszerűbb zenekar, amit jelenleg hátán hord a Föld. Su szokásához híven felvette a szemkontatktust az első néhány sorral, és folyamatosan mosolygott. Ahogy a többiek is. Asis-t kivéve, úgy vettem észre ő nagyon komolyan gondolja, amit csinál. De hát ezért ő a főnök. Ennyi embert így összehangolni. Nem semmi. A közönségnek is minden elismerésem. Ha jól láttam Haggardék arcán nem gondolták volna, hogy ilyen maroknyi ember egy ilyen kicsi helyen ennyire képes tombolni nekik. De hát megérdemelték. Elképesztőek voltak.

Röpke másfél óra tömény zúzás, majd egy visszaüvöltés (mert tapsolásnak azért nem mondanám) után gazdagabb lettem 3 pengetővel. Ennek is van egy sztorija. Az elsőt, amit Asis nekem szánt azt dobta, még le se esett a tömeg rámugrott szóval elejtettem. Mire lelöködtem magamról az embereket elhagyódott. A másodikat már a kezembe nyomta, de olyan balfasz voltam, hogy nem raktam idejében zsebre, erre egy részeg állat, akinek időközben megbocsátottam, mert adott tollat, kiverte a kezemből. Végül mikor elvonult a nép a helyszínről megtaláltam mindegyiket, sőt, egy harmadikat is.  :D

Aztán, ahogy szoktak, Haggardék ismét lejöttek közénk, lehetett velük fényképezkedni és nem győztek autogrammokat osztogatni. Természetesen minden nálam volt, csak a fényképezőgépbe való elem nem. ÜÜÜÜÜÜGYESGAROUUUU!!!

Mindegy, a lényeg az élmény. Asis megígérte, hogy a következő koncertjükre nem kell 3 évet várni. Remélhetőleg már tavasszal, vagy nyáron visszatérnek közénk. Ha így lesz, ott a helyem. Ott is leszek.

Ápdét: Ugyanez a sztori AnnGel szemszögéből ITT olvasható!