Kedvenc kígyónk új lakhelyre költözött. Kapott egy terráriumot. Nem győzött örülni neki, jött-ment, körbe körbe. Közben kiegészült a lakhelye egy fürdőkáddal, meg egy nagy fadarabbal, ami alá kedvére elbújhat, vagy amire felmászkálhat. Ugyanakkor már elkezdte feszegetni lakhelye határait. Naná, hogy addig fészkelődött, amíg ki nem fért a két elhúzható ajtó közötti résen. Na, de gazdái is résen voltak. Egyből kipeckelték az ajtókat, hogy a lik kisebb legyen. Mondanom sem kell, hogy nem volt túl hatásos. Mert megszökött. A kis Houdini. Hófehérke azóta is így hívja. Én csak Szökővirslinek.

Na, az is szép vót. Éppen rajzolgatok (félév vége, rajzbeadás, egyebek) mikor hallom az rettentő sikolyt: "ATIIIIIII, GYERE IDEEEEEEEEEE!!!".  Na, mondom, mi van? Nagah biztos megtanult késsel villával enni, vagy épp most kapálgatja a kókuszrostot. Mittudomén. Berontok, mint Zrínyi, csak fordítva. Látom ám, hogy a kis huncut (Nagah, nem Hófehérke) épp mászik a lámpa zsinórján. (Kb. annyira meglepődtem, mintha Hófehérke mászott volna rajta...) De minhta a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ugyanakkor a terrárium annyira zárva, mint a fegyverbolt karácsonykor. Hát ez megszökött. Megint. Vagy csak megtanult teleportálni. Mos' mér'? Merlin is tud. A múltkor is még itta a sört a kocsmában, aztán puff egyszer csak arra eszmélt, hogy itthon felült az ágyában. Bár, lehet hogy inkább időgépet talált fel, mert addigra reggel lett. Mindegy. A lényeg, hogy Nagah terráriuma most tök esztétikus, mert egy ÓTVAR NAGY füzetlap vagyon betömve a két ajtó közé. Nagyszerű megoldás. Azóta tényleg nem szökött meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.