Utálom, amikor ilyen taknyos idő van. Nincs elég hideg, hogy megmaradjon a hó, viszont esik. Jég és hó egyszerre. Rossz ómen. Különösen azután, hogy hajnalban meglátogatott valaki és nem volt kedves. Nem tudom férfi tud-e ilyet, de én mégis úgy érzetem magam, mint akit megerőszakoltak. És ez több volt, mint álom. A következő történt: Épp félálomban fetrengtem, mikor hirtelen nem tudtam megmozdulni. Éreztem valaminek a jelenlétét. Látni nem láttam, de tudtam, hogy mögöttem van. Egyszer már volt ilyen. Akkor se volt kellemes. Viszont, akkor megmutatta milyen a Semmi. Az leírhatatlan. Abban a "feketeségben" nagyon egyedül tud lenni az ember tudata. Most szerencsére nem volt ilyen. Volt helyette más. Félig nyitott szemmel és lezsibbadt nyelvvel azonban még a kurva anyjába se tudtam elküldeni. Aztán hirtelen szúrás a derekamnál. Olyan fájdalom, ami a gerincedig hatol. Mintha megcsapolták volna a velőmet. Vagy legalábbis valami ilyesminek tudom elképzelni. És mozdulni se bírok, csak erőlködök. Az a tehetetlenség, ahogy megbénultam... iszonyú érzés. Aztán a hang a fejemben: "Ne mocorogj...előbb szabadulsz." És végül feladtam. Aztán elengedett. Ekkor egyből meg tutam mozdulni. Félhangosan anyáztam. Hangosan nem lehetett, hiszen hajnali 4 volt. Akkor nem illik. Fogalmazunk úgy, hogy utána nem volt kedvem aludni. Ilyen jól kezdődött a napom. Nem is hallgattam mást, csak a Gehenna-t. Ez illik a mai nap hangulatához...hadd szóljon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.