Elképesztő volt a hétfői napom. Megvolt életem második Haggard koncertje. Most sem kellett csalódnom. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Egyszerűen hihetetlenek voltak. Köszönöm Nekik, hogy ilyen élményt adtak - 2005 után - ismét.

Na, de kezdjük az elején. Nem aggódtam, hogy aznap még nincsen jegyem. Más megtette helyettem. AnnGel drága "kicsit" széjjel volt, mert ő már megvette előre, és ha én nem kaptam volna, akkor ő sem ment volna be. Én az esélytelenek nyugalmával, és a "tök mindegy, ha lesz koncert, lesz, ha nem lesz, nem lesz" alapon indultam el.

Odaértünk a Dieselhez (volt E-klub). Akkora sor állt, mint egy egy négyhónapos terhes anakonda. AnnGel egyből hozta a formáját, hogy most jegyet fog szerezni. Odalépett az első emberekhez, akik a legközelebb voltak, megkérdezni, hogy nem tudják-é véletlenségből, hogy merre lehet jegyet venni. Nincsenek véletlenek. Az egyik srácnak volt egy eladó. Miközben azt ecsetelte, hogy a barátnője megbetegedett, ezért nem tudott jönni a kezembe nyomta a jegyet. Pénz odaad, Garou örül, AnnGel nemkülönben. Hitetlenkedés indul.

Ezekután vagy fél órát álltunk sorba mire bekerültünk, de igazából észre se vettük, mert az idő egyik felében azon röhögtünk, hogy ilyen nincs, a másikban meg csak úgy amúgy. Hoztuk a formánkat.

Beérkezésünk után azt a következtetést vontam le, hogy ez a hely kurva jó, nagyon ügyesen tervezett, és baromi hangulatos. Az épület belső szerkezete nagyszerűen ki van találva, bár aki kevéssé térérzékeny, az esetleg eltévedhet.  Elsőre. Van aki másodikra is, de amellett meg ott van a hapsija. Vagy az exe! :D :P Két itatóvájú (pult) is van.  Mindegyik kellőképpen leszeparálva, hogy hallja a paraszt a másik hangját. A koncertterem úgy lett kialakítva, hogy nem kell ajtókon bemenni, mégis egy nagyon egyszerű, de ötletes motyóval el van szeparálva. Ez nem más, mint két benyúló üvegfelület, ami teljesen elég ahhoz, hogy kellően lefogja a hangot. Szóval már az "ajtóban" sem kell üvölteni a másikhoz.

Az előzenekar, a Remember Twilight olyan előzenekar szerű volt. Biztos valaki valakijének a valakije lehetett. Bár a hegedűs leányzók dekoratívak voltak túlságosan nem kavartak fel.  A zenéjük se. Hallgatható volt, de igazából nem az érdekelt.

Haggardék pedig a hozzájuk illő közvetlen stílusban már a koncert előtt mászkáltak a nép között. Vigyorogtam mikor láttam Fifi-t a klotyót keresgélni. Ebből is látszik, hogy mennyire nincsenek elszállva maguktól. Simán leereszkednek a pórnép közé.

Na, de aztán jött a lényeg. Beálltunk a színpad elé, én majdnem első sorba de hát ugye VALAKI előttem állt. Még szerencse, hogy a nagy feje nem lógott bele a képbe! :P Az indítás természetesen a Tales of Ithiria intrójával törpént, pont úgy, mint annak idején 2005-ben, csak akkor az akkor lemez, az Eppur si muove intrójával indítottak. Közben felszivárogtak a tagok a színpadra. Mondanom sem kell, hogy ahogy Su megjelent onnantól kezdve csak egyfele néztem! :P Csoda, hogy a nyakam nem állt görcsbe, de hát ez a nő egy jelenség. Pláne, ahogy mozog... Aki látta már élőben az tudja miről beszélek. Aztán  zutty, bele a mélyvízbe. A Per aspera ad astra után már meg volt adva az alaphangulatom. Egyszerűen elképesztő, hogy pontosan azt tudják nyújtani élőben, mint amit az albumaikon hallhatunk. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem az egyik legnagyszerűbb zenekar, amit jelenleg hátán hord a Föld. Su szokásához híven felvette a szemkontatktust az első néhány sorral, és folyamatosan mosolygott. Ahogy a többiek is. Asis-t kivéve, úgy vettem észre ő nagyon komolyan gondolja, amit csinál. De hát ezért ő a főnök. Ennyi embert így összehangolni. Nem semmi. A közönségnek is minden elismerésem. Ha jól láttam Haggardék arcán nem gondolták volna, hogy ilyen maroknyi ember egy ilyen kicsi helyen ennyire képes tombolni nekik. De hát megérdemelték. Elképesztőek voltak.

Röpke másfél óra tömény zúzás, majd egy visszaüvöltés (mert tapsolásnak azért nem mondanám) után gazdagabb lettem 3 pengetővel. Ennek is van egy sztorija. Az elsőt, amit Asis nekem szánt azt dobta, még le se esett a tömeg rámugrott szóval elejtettem. Mire lelöködtem magamról az embereket elhagyódott. A másodikat már a kezembe nyomta, de olyan balfasz voltam, hogy nem raktam idejében zsebre, erre egy részeg állat, akinek időközben megbocsátottam, mert adott tollat, kiverte a kezemből. Végül mikor elvonult a nép a helyszínről megtaláltam mindegyiket, sőt, egy harmadikat is.  :D

Aztán, ahogy szoktak, Haggardék ismét lejöttek közénk, lehetett velük fényképezkedni és nem győztek autogrammokat osztogatni. Természetesen minden nálam volt, csak a fényképezőgépbe való elem nem. ÜÜÜÜÜÜGYESGAROUUUU!!!

Mindegy, a lényeg az élmény. Asis megígérte, hogy a következő koncertjükre nem kell 3 évet várni. Remélhetőleg már tavasszal, vagy nyáron visszatérnek közénk. Ha így lesz, ott a helyem. Ott is leszek.

Ápdét: Ugyanez a sztori AnnGel szemszögéből ITT olvasható!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.