Csak Lupusz születésű tagokból álló törzs, akik a leggörcsösebben ragaszkodnak ahhoz az állításhoz, hogy az emberek sokkal szigorúbb kordában tartása lenne helyénvaló. A legradikálisabb, ösztönök vezérelte cselekedetek példázzák vadállatias gondolkodásukat.

Talán a Rőtkarmúak a legintoleránsabbak az összes törzs közül az emberekkel szemben, még Fenris Vérénél is. Semmit sem élveznének jobban annál, mint azt, ha látnák az egész faj végső pusztulását, és hogy az emberek vére folyna patakokban az utcákon. A Rőtkarmúak ellenezték leginkább az Impergium végét, és a mai napig megpróbálják meggyőzni a többi törzset arról, hogy visszaállítsák ezt az ősi rendet. Úgy hiszik, hogy az egész emberiség a Féreg martalékává lett, amit aztán el kell törölni a Föld színéről. Csak így lesznek képesek a Garouk teljes győzelmet aratni a Féreg fölött. A Rőtkarmúak törzse kizárólag Lupusz születésű Garoukból áll, jóllehet megtűrik a más származásúakat is, ám lenézik őket a jelenlétükben.  A más származásúakat gyengének tartják, de ugyanakkor fontosnak is a Féreg elleni harcban. A Rőtkarmúakat értik meg legkevésbé a törzsek közül.  Ők a leginkább farkasszerűek a törzsek között, és nagy élvezetet nyújtanak számukra a rituáléik, amelyek oly rejtélyesek, hogy a többi törzs sohasem tudja kifürkészni őket. Ragaszkodnak egymáshoz amennyire lehet, és a küzdelmek a törzsön belül is nagyon ritkák. Az emberiség nem az egyetlen faj amit megvetnek. A gyűlöletük olyan mértékű, hogy jut elég bőven másoknak is.  A vámpírok a lista elején díszelegnek, vetélkedve az emberekkel. A rőtkarmúak úgy vélik, hogy a vámpírok kicsivel többek halott embereknél, akiknek sok az erejük, sokkal inkább a Féreg istentelen megnyilvánulásai, akiknek pusztulniuk kell. A fiatalabb törzstagok sokkal toleránsabbak az emberekkel szemben és úgy hiszik, van közöttük olyan, akit érdemes megmenteni.  Ezek azonban céltáblává váltak az Öregeik felől érkező harag és erőszak számára, és sokat meg is ölnek, azért amiért ebben hisznek.

Totem: Griff, a vadon, és a benne élő állatok védelmezője. Gyermekei szabadon beszélhetnek mindenféle madárfajba tartozó egyeddel. Ezért viszont nem tehetik ki életüket veszélynek egy egyszerű ember megmentéséért. 

Kezdeti akaraterő: 3

Előny: A Rőtkarmúak egy plussz pontot kapnak a Dühükhöz karakteralkotáskor.

Hátrány: A Rőtkarmúak egy az egyben a vadon szülöttei. Így sajnos nem találják a helyüket a városokban. Ennek okán a Rőtkarmúak nem nyernek vissza semmit a Gnózisukból, ha urbánus környezet veszi őket körül.

Hátterek: A Rőtkarmúak nem választhatják a Befolyás hátteret.

Kezdeti adományok: Bestia beszéd (Beast speech), A folyóvíz szaga (Scent of running water),  Farkas az ajtónál (Wolf at the door)

Farkas alak: Nagytermetű barna színű farkas hosszú agyarakkal és karmokkal, készen a csatára. Ha ember alakban mutatkoznak, többnyire igen kellemetlenül néznek ki: testtartásuk hanyag, testük igen szőrös, és gyakran majomszerű. Ez is csak azt fejezi ki, hogy mennyire megvetik az emberiséget.

Szervezet: Ez a törzs nagyon közel áll a farkas gyökereikhez, így minden csapatot egy Alfa vezet.  Az erős vezet, a gyenge követ.

Menedék: A Rőtkarmúak a vadonban találhatóak meg, messze a bármely emberi létesítménytől távol.

Protektorátus: A Rőtkarmúak védik a világ farkasait az emberi kezek pusztításától. Felesküsznek bárki elpusztítására, aki árt farkas Rokonvéreiknek.

Szemléletmód: A többi törzs túl gyenge volt, így átengedték az uralmat az embereknek. Az Impergiumnak véget vetni, nagy hiba volt. Most a Rőtkarmúak a Féreg karmai közt és az emberek üldöztetése miatt szenvednek.

Idézet: „Grrrrrrrr! Én… utál ember. Én… öl ember. Minden ember. Én… kezd veled. Grrrrrrrr!”

 A törzs rúnajele:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.