A városi élet legjobb ismerői, akik a technikai fejlettség, a gazdagság, és a szervezett bűnözés szakterületeivel egészítik ki ősi örökségük. Gyakran gyanakvással tekintenek rájuk, mivel ők vannak a legközelebb az emberi faj veleszületett visszásságaihoz. Precizitásuk, hideg fejük, alaposságuk a nagyvárosok csúcsragadozóivá teszi őket.

Míg a Csontrágók épphogy életben maradnak a városban, addig az Üvegjárók nagyon jól boldogulnak. Ők úgy tekintenek a városra, mint egy másik fajta vadonra: egy betonóceánra, a felhőkarcolók erdejére vagy a társasházak zátonyára. Érzik, hogy a városnak is létezik valamilyen szelleme és éltető ereje, és megpróbálják felkutatni eme betondzsungel változatosságait. Az Üvegjárók eredetileg Mezopotámiából származnak, ahol szakítottak a Garouk társadalmával, hogy onnantól a városokban éljenek, annak ellenére, hogy ez addig száműzetésnek számított. A középkorra zsarnokiak és pénzsóvárak lettek és szövetségre léptek az iparosodást elkezdő céhekkel. Mindig is a technológiai fejlődés élvonalában voltak a reneszánsz alatt ugyanúgy, mint később az Ipari forradalom idején. Mindezek okán megtanulták, hogy mindennek van lelke, szelleme a hatalmas gőzmozdonyoktól egészen a futószalagig. Az 1920-as években az erőszakoskodásaiknak köszönhetően szoros kapcsolat alakult ki az Üvegjárók és a maffia között, ugyanis az Üvegjárók szívesen biztosítottak elegendő izomerőt a korabeli csőcselék akcióiban. A számítógépek megjelenésével az Üvegjárók felfedeztek egy újfajta szellemet, a Digit-Háló Pókokat, a számítógép szellemeit. Mivel barátságosan fogadták őket, hamarosan olyan segítséget jelentettek a számukra, amelyek össze tudnak gyűjteni, sőt meg is tudnak változtatni információkat a világ bármely számítógépén. Sőt segítségükkel felfedeztek egy teljesen új világot is melynek neve, Kibernetikus Birodalom. Az Üvegjárók hisznek abban, hogy az ő feladatuk vezetni a városokat és a világ technológiai fejlődését egy ösvényen, melyen Gaia a szövetségük. Ők valóban úgy hiszik, hogy a városok egyaránt Gaia részei.

Totem: Csótány, mely lehet, hogy első hallásra undorítónak tűnik, ám a csótány is tökéletesen alkalmazkodott a városi körülményekhez. Így a csótány az alkalmazkodás és túlélés ártalmatlan szelleme. Segítségével az Umbrában tartózkodva képesek számítógépes rendszerek, és azok kábelein futó adatokat úgy elérni, mintha laptopjukon nézegetnék. Feltétele, hogy soha nem pusztíthatnak el egyetlen csótányt sem. Vannak Üvegjárók, akik a Pókot magasztalják ugyanilyen lelkesedéssel.

Kezdeti akaraterő: 3

Előnyök: Az Üvegjárók egy plusz pontot tehetnek a befolyás háttérre. Azon kívül az Üvegjárók könnyebben tehetnek szert a befolyás háttérre a tapasztalati pontjaikból.

Hátrányok: Az Üvegjáróknak kockalevonásokkal kell számolniuk, ha nem a Fonó egy szelleméhez fordulnak segítségért. Így két kockával kevesebb a kockatartalékjuk, minden egyes esetben mikor más fajta szellemekhez szólnak.

Hátterek: Az Üvegjárók nem vehetik fel a Tiszta Vér hátteret.

Kezdeti adományok: Egyszerű gépek uralása (Control simple machine), Diagnosztizálás (Diagnostics), Trükkös lövés (Trick Shot)

Farkas alak: A kistestűtől a közepes testalkatú farkasig lehet tarka bundával, melynek gyakran természetellenes a színe. A törzsből sok kölyök kedvét leli a városi primitívizmusban, a bundájukat furcsa alakúra vágják, piercingeket hordanak, ezüsttel a bőrükbe égetett bélyegeket, furcsa tetoválásokat készíttetnek, és olyanná alakítják át a testüket, amilyenek lenni szeretnének.

Szervezet: Az Üvegjárók rendszerint nagyon emberi módon szerveződnek. Szeretnek úgy gondolni magukra, mint egy társaságra, elnökökkel, középvezetőséggel, és alkalmazottakkal. A Caernjeik általában a városokon belül találhatóak, gyakran olyan helyeken, amely sokkolja és elriasztja a többi Garout, mint például a felhőkarcolók tetején vagy egy félbehagyott gyárban. Sok ódivatú Üvegjáró még mindig szövetségben áll a maffiával, és hajlamos úgy vezetni a falkát, mintha maffia család lenne. Sok fiatal Üvegjáró falkának laza a felépítése, a Garou hackerek és Komputer Theurgeok sokkal többet törődnek a tudással és a különböző képesítések megszerzésével, mint a Hírnévvel.  Sok Üvegjáró falka összeolvad más falkákkal egy nagyobb méretű falkát hozva létre, melyeket Városi Primitívek törzsként emlegetnek. Az Üvegjárók egyszer szövetségre léptek a Csontrágókkal, ám 1929 és a Nagy Levertség óta csak időnként harcolnak egymás oldalán. Még mindig mivel általában barátság köti össze őket, mivel mindkettő a városban lakik, vagy legalább a közös külső ellenségük miatt. Sok Üvegjáró alakított ki jószomszédi viszonyt a Ventrue és a Toreador vámpírokkal, annak ellenére, hogy a Litánia tiltja a kárhozottakkal való üzletelést. Ezek a civilizált vámpírok az utolsó lehetőségként tekintenek az Üvegjárókra a két faj közötti béke megteremtése szempontjából, habár a pénzügyi életben folyó verseny már okozott néhány konfliktust a múltban.

Menedék: Az Üvegjárók a városokban élnek. A vadon legnagyobb részét gyűlölik, és szükségük van a civilizált világ komfortjaira, akárhova mennek. Néhány Üvegjáró megpróbálja megszépíteni a várost szívós fák ültetésével és arborétumok létrehozásával, de mindezek csak olyan közel állnak a vadonhoz, mint maguk az Üvegjárók, akik készítik őket.

Protektorátus: Az Üvegjárók vigyázzák a várost, de az utóbbi időben, másmilyen formában, mert manapság már az alvilágot tartják figyelemmel: a bűnözést, a drogokat, a prostitúciót, és az éjszakai bárokat. A fiatalabb Üvegjárók, pedig a világot behálózó komputer hálózat, a Digitális Háló megfigyelését tartják elsődleges feladatuknak.

Szemléletmód: Az Üvegjárók úgy tekintenek magukra, mint a Garou evolúció következő állomására. Úgy vélik Gaia őket jelölte ki arra, hogy az új világ vezetői legyenek, ahol a Fonó hálója borítja be a Föld egész területét. Hiszik, hogy segíteni tudnak az emberiségen, és a közelgő Apokalipszist a Garouk csak a technológiai és spirituális bölcsességük felhasználásával élhetik túl. Ezért aztán eléggé gőgösen viselkednek. Már csaknem olyan körmönfontak és ravaszak, mint a testvéreik, az Árnyurak. Valójában sok a konfliktus az Üvegjárók és az Árnyurak között. Az egész olyan, mint egy sakkjátszma, ahol egyik Garou a másikat úgy használja, mintha az csak egy bábú lenne. A hagyományokkal szemben elkövetett tiszteletlenségeik miatt sok ellenséget szereztek, különösen az Ezüst Agyarak körében. Sok törzs epekedik a városi szellemekről szerzett tudásukért, különösen az Uktena. Az Égfürkészők érdekesnek találják őket. Iszonyatosan gyűlölik őket a Rőtkarmúak és a Fenris vére, akiknek már rögeszméjükké vált, hogy ők már a Féreg martalékai. A Csontrágók kedvelik őket, bár nem szeretnek belekeveredni az ügyeikbe, csakis ha a túlélésükről van szó. Különös, hogy a Halkléptűek és a Fekete Fúriák sokkal kevesebb összetűzésbe kerülnek velük, mint bármely más törzs.

Idézet: „Oké! Mé teljesen nyugodt voltam mikor azt kérted, hogy hagyjam itthon a Gameboyom. Még azt is megértem, hogy nem cipelhetek magammal egy egész generátort, hiszen túl nehéz. De hogy a CD lejátszómat se vihetem magammal a caernbe, mer’ felbosszantja a szellemeket, na az má’ egy kicsit sok volt!  Ekkora baromságot! És mégis mi a frászt akartok ott hallgatni? John Denvert?”

 A törzs rúnajele:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.