A vikingek mentalitását képviselő törzs, akik méltán szolgáltak rá a legvérszomjasabb törzs címére. Számukra az erő, és annak használata a leghatalmasabb erény, az önfeláldozás pedig a legdicsőbb vég. Gyakran már kegyetlennek, és vérgőzösnek is nevezhető az agresszív beállítottságuk. Mégis ha harcra kerül a sor, akkor ők küzdenek az első sorban, és ők hagyják el utoljára a harcteret, és a végső háborúban, az Apokalipszis napjaiban szükségünk van a hadseregünk legütőképesebb osztagára is.

A heves vérmérsékletükről és vérszomjukról hírhedt Fenris vére tagjai joggal érdemelték ki a Garouk legfőbb hadurai elnevezést. Bevett szokásuk, hogy kegyetlenek, vadak és könyörtelenek nem kegyelmeznek az elesett ellenfélnek. Úgy vélik, a könyörületesség a gyengeség jele. A Skandináviából származó Vér a vikingek hódításaival vándorolt keresztül Európán kifosztva azt, elvéve, ami nekik kell, mielőtt elpusztították a maradékot, mint ahogy az a viking rokonaik tették. Hisznek a vérvonaluk felsőbbrendűségében, sokkal jobban, mint a Fianna tagjai, sőt manapság már egyre többen vallják a skandináv és germán eredetet magukénak a törzsön belül. A Vér hiszi, hogy a többi törzs túl gyenge ahhoz, hogy felvegye a harcot a Féreg erőivel szemben, és úgy érzik, hogy ezt a feladatot csak saját maguk képesek megoldani. Azt tartják róluk, hogy mindig beavatkoznak a csatákba, félrelökve más törzsből való testvéreiket és így elvéve tőlük a dicsőséget. Időnként a többi törzs ellenségesen viselkedik a Vérrel szemben. A Fenris Vére tagjai azt vallják, hogy kizárólag egy totális háborúval lehet csak vereséget mérni a Féregre, minden egyéb más csak gyávaság és időpocsékolás. Elveiket minden vitán felhozzák, ám a Vér tagjai ingerülté és erőszakossá válnak, mikor ezeket nevetségesnek és pimasznak titulálva figyelmen kívül hagyják. A Vér szerint azok, akik nem rohannak a csatába gyengék és megérdemlik a halált. A csatamező tehát a Fenris Véreinek otthona, mert nem félnek a haláltól. Úgy vélik hogy aki bátran harcol és hagyja, hogy elragadja a harc heve, az halála után a Valhallába kerül és megajándékoztatik az örökké tartó csata adományával. A törzsek közül Fenris vérének van a legnagyobb halandósági aránya. Ha a Vér tagjai nem csatáznak, akkor vagy a stratégiát dolgozzák ki, vagy dicsőséges történeteket mesélnek egymásnak a tűz körül. Ez a törzs ügyel nagyon arra, hogy a többi törzzsel ne kelljen törődniük és a kapcsolatot tartaniuk. Ősidők óta ellenséges a viszony közöttük és az elsősorban bennszülött embereket magába foglaló két törzs, a Wendigo és az Uktena között.

Totem: Fenris Farkas, a hatalmas északi farkas−szellem. Csatában magacélozza követői izmait (Erő +1), akiknek ezért nem szabad egyetlen harci lehetőséget sem elszalasztani. Ha mégis visszakoznak, úgy megvonja ajándékát, melyet csak hosszú engesztelés útján szerezhet vissza.

Kezdeti akaraterő: 3

Előnyök: A Fenris Vére tagjai a legkeményebb harcosok a Garouk között. Krinosz és Lupus alakban irhájuk rendkívül vastag, ilyenkor a Vér még egy további sérülési szinthez jut.

Hátrányok: A Vér tagjai különösen rosszindulatúak és világiak. Automatikusan két negatív szociális hátránnyal kezdenek. Az egyiknek mindenképp a „Lekezelő”-nek kell lennie, a másikat a játékos választhatja ki. Ráadásul a továbbiakban sem lehet ezeket a tulajdonságokat megszüntetni, mivel ez a Vér tagjainak mindegyikének meghatározó tulajdonsága.

Hátterek: A Vér bármely hátteret választhatja, kivéve a Kapcsolatokat. Egy Fenrisnek csak igaz barátja van. Nincs szükségük másra. A mentoraik pedig csak utat mutatnak és sohasem védelmezik a szárnyaik alá vett kölyköket. Vesszen, aki gyenge.

Kezdeti adományok: Borotva karmok (Razor claws), Fájdalom tűrés (Resist Pain), Fenris pofája (Visage of Fenris)

Farkas alak: Valószínűleg a Vér tagjai néznek ki a legfenyegetőbben Lupus alakban, hiszen úgy tartják, hogy a megfélemlítés elengedhetetlen eszköze a győzelemnek. Északi szürke farkasok formájában tűnnek fel, ámbár ez kezd egyre ritkább lenni, a más falkákkal való keveredés miatt.

Szervezet: Ez a törzs minden telihold alkalmával tart gyűlést. Ezek nagyon szigorú lefolyású szinte már katonai légkörű összejövetelek. Az Ahrounoknak jár a legnagyobb tisztelet, mivel ők a legádázabb és legnagyobb harcosok a Véren belül. Akárhogy is, minden egyes Holdállás alatt születettnek megvan a maga szerepe a csatában. Még egy Ragabash Vér is ádáz ellenfél lehet. A gyűlések alatt vitatja meg a Vér a stratégiát, és határozza meg a nagy dicsőséghez szükséges tetteket. A vitás kérdéseket gyakran döntik el egymás között küzdelemmel, melyet néha a vesztes nem él túl.

Menedék: Egy Vér általában vidéki területeken él és megosztja otthonát azon családokkal, melyek évekig nevelik. A fiatalabb Vérek sokszor követik az embereket és azok nyugtalanító elveit és módszereit, csatlakoznak skinhead és neo-náci csoportokhoz szégyent hozva a saját törzsükre.

Védnökség: A Vér velejéig gyűlöli az embereket. Hitük szerint, aki túl gyenge a túléléshez az kiérdemelte a halált.

Szemléletmód: Az élet csata, a háború dicsőség. Harcolni születtünk erre a világra, és azt is fogjuk tenni. A kegyelem a gyengék erénye, és annak aki nem elég erős, hogy a mi oldalunkon álljon Gaia sem kegyelmez.

Idézet: „Jól harcoltál, de most már elég a játékból. Most szét fogom rúgni a segged és a következő holdtöltekor, mikor elmesélem, ez emeli majd magasabbra dicsőségem fényét. Szép halált!”

A törzs rúnajele:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.