Nakérem.

Hát a tegnapi nap is megvolt a kilóméterem. Egymás után több is. Kezdjük az elején.

Mivel voltam olyan naív, hogy hittem abban, hogy a győri TO nyitva van úgy, ahogy szokott, ezért nem keltem olyan iszonyat korán, csak 6:40-kor, hogy a 7:40-es gyorsat elérjem. Így negyed 8 után pár perccel el is indultam, végülis csak a vonatot tudom lekésni. Arról eddig a percig halovány lila gőzöm senincs, hogy hogy a búsba jutottam el a keletibe a klinikáktól, ráadásul időben. Biztos kaptam elég XP-t a múltkor, mikor nem figyeltem oda és hirtelen felnyomtam a Time szférámat. Nem vagyok RPG buzi!!! Tényleg nem. Szóval, jól ott voltam 7 perccel az indulás előtt. Beállok jegyet venni. Számlát írt a néni éppen...5 percre rá még mindig számlát írt...6 percre rá kiszolgálta az kettővel előttem levőt. 7:40-kor megkaptam a jegyet. Szerintem a 100 méteres lépcsőfutás világrekordját is aznap döntöttem meg, kár hogy ilyen olimpiai szám nincs. Pedig indulnék. Mert ugye mennyit úszom százon? Öt métert. (ala Hofi Géza bácsi, az Östen nyugosztalja) Szóval hegyisprint beindul. Éppen a kalaúz után 2 másodperccel felugrottam a vonatra. Ez olyan volt, mint a szar amerikai filmekben, mikor a főhős éppen nem csúszik le a párkány széléről.

Na, mondom, ekkora mákom nem is lehet. De...lett... A vonatnak fél 10-kor kellett volna beérnie. Elárulom, hogy 20 percet késtünk. Tettük ezt márpedig egy kedves fiatalember miatt, aki valószínűleg nem volt tisztában a Magyar Állam Vasutak bunkó jegykezelési szokásaival, ugyanis ezeknek a mocskoknak van pofájuk elkérni a jegyet mikor utazol. És ha nincs akkor azt nehezményezik. Én se hittem volna. Szóval a fiatalembert csak rendőri rábeszéléssel lehetett letessékelni a vonatról. Ennek köszönhetően 10 óra 6 perckor álltam a TO bejárata előtt. Nem hiszitek el mikor zárt be. De de. Úgy van. 10 órakor... Ott álltam a zárt ajtók előtt...

Rövid anyázás után felröhögtem és elindultam vissza, hogy én most HAZAMEGYEK!!! Morcos voltam. Mert regisztrációs héten az 5 munkanapból 4-en mindössze napi 1 órát kell nyitva tartani a Tanumányi Osztályt ugye, a maradék egyen meg egyet se, nehogy a paraszt gyereke el tudjon intézni akármit is. NESZTEK! Hál' Istennek, hogy megszabadultam Győrtől. Fúhúúúúúdeutálom!

Ezekután felhívtam Éccsanyámat, aki aztán rábeszélt, hogy rúgjam rájuk az ajtót. Nem kellett. Ugyanis a SZE TO-jának 2 ajtaja van. A másik nyitva volt. Nesze neked Garou, oookkoooos vagy, mér van a szemed? A szappan csípje? Hozzá kell tegyem, hogy az a bejárat amin bejutottam totál másik folyosón van, eszembe nem jutott volna először, hogy azt is megnézzem. Na így aztán berontottam. Rövid csókolomozás után, meg persze míg biztosítottam az egyik ott dolgozó hölgyet, hogy mindössze egy mondatot szeretnék csak váltani az előadómmal, megérkeztem a tett helyszínére. És megkaptam az indexem. Villogtattam is rendesen. Így hát indultam visszafelé, nagy büszkén, hogy ma már mire visszaérek Pestre úgyse tudok intézni semmit.

Itt még nincs vége a történetnek. Mert ugye ma se tudtam intézni semmit, ugyanis ha az ember a reg hét uccsó napján keresgéli a tanárokat tantárgyelfogadtatás céljából, tuti nem találja meg őket. Mert hazamennek. Ilyenek ezek a tanárok. Szóval marad minden jövő hétre...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.