Idén sem hagytuk ki. Sajna kevesebben voltunk, mint tavaly, de legalább idén nem kellett a részeg sofőrünk helyett vezetnem. Na majd egyszer azt is elmesélem, egy élmény volt.

Az a gyakorlat, hogy Szombathelyen a Savaria alatt parkolóhelyet találni művészet. Hát én akkor baromi nagy művész vagyok, mert mindig találok. És ráadáasul nem kell órákat sétálni míg a lényeghez érünk. Mint hagyományőrzők, természetesen a Ferences kert az a helyszín ahová először megyünk, hogy megnézzük, hogy a légiósok, a gladiátorok, germánok és hunok hogyan mészárolják halomra egymást. Folyjon a vér, tépődjön a bél. Most se volt ez másképp. Sajnos azonban az aréna felé útközben rá kellett döbbennünk, hogy az a kávézó, ahová minden évben beültünk magunkat felfrissíteni, megszűnt. Egy nagy téglakupac maradt a helyén, meg egy majdnem üres telek.

Na, de a műsorról. Lenyűgöző. Érdemes megnézni az itt fellépőket évről évre, mivel a műsor minden évben más és más. Végre egy olyan rendezvény, amely nem csak szórakoztat, hanem tanít is. Ha az ember kicsit odafigyel akkor egész sok dolog ráragadhat (a poron kívül), miközben ül és nézi, hogy hogyan esnek egymásnak a különböző csapatok.

Az első, amit láttunk az egy gladiátor kiképzés volt a Collegium Gladiatorum és valamelyik légió előadásában. Tökös gyerekek lehettek ezek a gladiátorok. A kiképzés közben, a rossz bánásmódot nehezményezvén, kedvenc gladiátoraink egyszercsak belázadtak, és olyan hirtelen nekiestek a mellettük lévő légiósoknoknak, hogy az ember nem győzte kapkodni a fejét, hogy mi van. De, mint utóbb kiderült, a lázadás tényleg spontán volt, nem volt megbeszélve, szóval nem csak mi, a közönség lepődtünk meg, hanem szegény légiósok is.  Ezt az a görög sisakos, két szablyás fiatalember árulta el nekünk, akivel egy rendkívül közvetlen eszmecserét folytattunk a felvonulás előtt. Persze aztán annak rendje s módja szerint a lázadást vérbe folytották, és kedvenc harcosaink egy részét megfeszítették. A másik fele jobban járt, őket kibelezték.

Az Északi Gárda idén se hazuttolta meg magát. Mint germánok épp azt jelenítették meg, hogy egy római területen szeretnének áthaladni. Természetesen a rómaiak ezt nehezményezték, és megpróbálták nekik elmagyarázni, hogy jobb lesz ha megfordulnak és elhúznak az anyjukba, különben dádá lesz. Lett. Egymásnak estek, a két pajzsfal mögött az izzadó férfitestek egymásnak feszültek. Miután kifeszülték magukat szétváltak és újfent egymásnak rontottak. Ekkor megérkezett a germánok szövetségese, a hun csapat, (Csallóközi Lovasíjászok) akik nyilaikkal megszórták a római légiót. Majd ismét feszülés és megint szét. Ám ekkor egy fura dolog történt. A germánok készültek valamire. Pajzsaikkal együtt letérdeltek, és vártak. Majd hirtelen három bátor germán harcos és egy még bátrabb hun ropogó gépfegyverrel a kezében,szarrá lőtte a rómaiakat. Én meg majdnem leestem a lelátóról a röhögéstől. Ezek állatok, imádom őket. Minden évben kitalálnak valami baromságot. :)

Kassai Lajos egyik tanítványával és a Szilaj dobkörrellépett fel. Egy rituálé szerű dolgot adtak elő. Nagyon hangulatos volt, ahogy a dobok körül lovagoltak, azonban nagy sajnálatomra Kassai elég keveset mutatott meg a tudásából. Mindössze egy tegeznyi vessző lőtt ki. Még el bírtam volna nézni a sebészi pontosságú találatait. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy elképesztő a fickó. Hátborzongató teljesítmény áll a háta mögött. És mégis...ezért lehet, hogy sokan utálni fognak, de meg kell említsem, hogy a lövési technikáját furcsállom. A kezébe veszi a vesszőt, hozzáfogja az íj markolatához, majd a tenyerén keresztülhúzva ráhelyezi azt az idegre. Na, most az egy alumínium vesszővel, aminek nincs rendes hegye, még működik. De ha egy szarrá élezett hegyű tradícionális vesszővel teszi meg ugyanezt, az úgy rommá metéli a kezét, mint annak a rendje. Szóval a techinkája nem semmi, de nem vagyok benne olyan nagyon biztos, hogy az Ősök is így csinálták. Egyébként meg befogtam a pofámat. Minden tiszteletem az övé. Röptesse még soká a vesszőt messzire és a Szemes áldja meg mindkét kezét!

Aztán volt még jópár érdekes látnivaló, a Magor Íjász Szövetség, keresztesek (nem pók...lovag), germán lovasok, gladiátorok és légiók, amíg a szem ellát.

A vásár is hozta a szokásos felhozatalt. Nagyon sok szép áru volt kirakodva és az árak se voltak olyan vészesek. Sikerült is kiegészítenünk a készleteinket pár fa tányérral és kanállal. Végre néz ki majd valahogy mikor valahova megyünk egyesületileg és étkezünk, nem eldobható műanyag tányérból kell ezt végre megoldani.

Egy szó, mint száz, ebben a rendezvényben most se csalódtam. Mindenkinek ajánlom, jövőre, augusztus végén menjen Szombathelyre és csodálja meg .

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.