Épp lecsózabálás közben jött reám az írhatnék. Valószínűleg az a trauma váltotta ki, mikor rá kellett döbbenjek, hogy a hűtőből előszedett lecsó nem meleg. Ugyanis nem járja át olyan mértékű termikus kölcsönhatás a konyhából a szobába vezető úton, hogy a hőmérséklete számottevően emelkedne. És mindezt a villát a számhoz emelvén vettem észre. Asszem mintha nemrég fizikából éreccségiztem vóna vagy mi a túró. Na, a hideg lecsó után jöjjön egy kis mogyi. „MOGYORÓT! MOGYORÓT! GUMIMACIT! GUMIMACIT!” Na, akik meg tudják mondani, hogy ez miből van, azok között kisorsolok egy-egy törött CD tok készletet még ma. Szóval jöjjön a mogyoró. Mert megérdemlem. Hát a mai nap után nem is csoda. Örülök, hogy van seggem, amin ülhetek.

A Hegyiember-projekt 120%-os teljesítménnyel (egységnyi idő alatt elvégzett munka, jele: P mértékegysége: watt mértékegységének jele: W – még hogy mindig csak hüjeségeket írok, ne ittvan, okosság, művelőggyé) halad, csak az a baj hogy néha visszafelé. Még mindig úgy néz ki a szoba, mintha Brett Shaw és Paul Wittgen hétvégi kiruccanás ürügyén elintézett volna itt egy croll hadosztályt. Benn a szobában. Pláne, hogy elképesztő milyen lények vannak errefelé. Hát ez valami iszonyat. Én nem tudom, milyen atomreaktor szivárgás van a környéken, de én ilyen b*szott NAGY rovarokat még nem láttam. Ja, de igen a „The Mist” című filmben (kötelező!), de ott volt köd is. Hát ez valami iszonyat. Vagy ezt már mondtam? Tegnap is csuknám be a teraszajtót, erre ott van egy 87 méter széles 933 méter hosszú szöcske. És néz rám azzal a nagy három szemével. Lelki szemeim előtt már azt láttam, hogy dörzsöli össze a lábait és a száját nyalogatva másik két lábbal előhúz egy kést, meg egy villát, de aztán szerencsére rájöttem, hogy az nem lehet, mert ha a lábait dörzsöli, akkor ciripelnie kéne. VÁÁÁÁÁÁ!!! Megtámadott! Épp ebben a pillanatban. Hát ilyen is csak velem történhet meg kedves nézőink! Ez egyszerűen hihhhhetetlen! Mibe, hogy én vagyok az egyetlen, akit blogbejegyzés közben hátulról orvul megtámad egy zöld lombszöcske.

Jesszus mekkora… Hát ekkora rovar kb. a dinoszauruszokkal együtt élhetett. Majd, ha meg merem szólítani, megkérdezem tőle, melyik nagyapja látott T-rexet. Felrepült az ablak tetejére. Ez a dög, úgy ül ott, mint egy baszott Alien. Ha nekem reggelre összenyálkázza a szobát nagyon mérges leszek. És ha felragaszt a falra? Akkor küldhetek képeslapot olyan felirattal, hogy üdvözlet az LV-426-ról?  Nabazz, el kell kapni, és nincs nálam se smartgun, se shootgun, de még egy nyamvadt lángszóró se. De ez így sokkal izgalmasabb. Munkáskesztyű viszont van. HÁHÁÁÁÁÁ!!! Na, az halálosabb, mint a fent említett 3 együttvéve. Most mér? Munkáskesztyűvel már vágtak pofán. És tényleg nagyon durván néz ki, ahogy ül ott. Itt meg egy fülbemászó, de ez is rekord méret.

Hát hova kerültem? Tiszta Jurassic Park. Na megyek és elkapom azt az átkozott dögöt.

Megvan a "kiscsávó". Kár, hogy leányzó, ugye, mert van neki tojócsöve. Akkor ez egy királynő. Még a végén telearcmássza itt nekem a bejáratot. Affene, kiszabadult!!! Most meg eltűnt. De valami nagyon durván ráharapott a munkáskesztyűre. Megfogtam a szárnyát és már harapott is. Nem semmi állat. Le akartam fényképezni, de kiszabadította magát. Na nem mintha tudnék képet beszúrni. Még mindig béna vagyok. 

Egyébként el kell mondanom, hogy gyönyörű szép példány, csak ne viszolyognék tőle. De szerintem előbb utóbb megszokom. Ebből is látszik, hogy nem városban vagyok, mert este a lámpafényre bejön 100 bogár. Inkább 1000. Egyszerre. Ezért nem szabad nyitva hagynom az ajtót, ha fel van kapcsolva a villany.

Más:

Hogy mekkora életképtelen szar vagyok...megint lesérültem. Nagy elánnal vágom össze a fát fejszével, mivel mással, ugye, és azt hittem, hogy az egyik ilyen vékony szárat majd én csak úgy kézzel letöröm. Aha. Nem tört le. Helyette végigcsúszott rajt a kezem és a bal gyűrűsujjam utolsó ujjpercét úgy végigvágta de nagyon mélyen, hogy öröm volt nézni. Ilyen is csak velem történhet meg. Egyetlen Kicsi Szívem kérte is hogy vigyázzak magamra. Vigyázok én, csak szarul.

A vodás net még mindig szörnyű. Innen képtelenség felrakni bármit is a blogra, szóval asszem ez is asszonykám feladata lesz. Még szerencse, hogy szeret tökölni az ilyesmikkel.

Update:

Cirip, (a zöld lombszöcske nőstény, aki közben ezt a nevet kapta) kézre került és kiraktam a házból. Különben se szállt volna be a rezsibe…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.