Hát ez van. Ahol fát vágnak ott hullik a forgács, szokták volt mondani vala. Így jár az ember, ha lövöldözik össze-vissza. Mert ugye mink jól eztet tesszük. Viszont a hun asszimetrikus íjam (Jószél Fúvása) nagyon penge. Többek közt miatta veszítettem el a vesszőmet. Bár, ha jól meggondolom, nem az ő hibája, hogy nem találtam meg.

Na, szóval az úgy volt, hogy nem tudtuk gyakorolni az ívben történő lövést a "várból" (ami egyébként cölöpökből készült és tök barón néz ki már most ), ahonnan kellett volna, mert még most ácsolják. Ja, itt jön a reklám helye: július 18-20-ig mindenki el akar jönni a Gyulaffy napokra, Gyulakeszibe, mert az JÓÓÓÓ!!! Hagyományőrzők, meg vásár, meg koncert, meg minden egyéb ilyesmi. Szóval kötelező! Kifogás nincs! Mi is ott leszünk! Egyéb infó: www.csobancvar.hu. Tehát, mivel a "várból" nem tudtunk nyilazni, ezért kisméretű szalmabálákból összeraktunk egy kisebb célt, kicsit messzebb, ami ugyebár odébb van és nem a várban. Nem ott benne. Hanem kinnt. Mert ácsolták. Ezt már mondtam. Ezzel még nem is lett volna baj, már a céllal, csak ez az egymásra pakolt kis bálarakás természetesen nem volt elég sűrű, mert úgy ment át rajt a vessző, mint tehervonat egy kis kanál taknyon. Na, ekkor tűnődött el az a bizonyos. Mindegy, majd hazajön, ha kibulizta magát.

De aztán tök spíler voltam. Alig lőttem mellé. Max. kétszer, vagy háromszor. Pedig rég gyakoroltam. De azért még messze vagyok attól, hogy ketté lőjjek egy nyúlegeret, 253 lépésről. Mondjuk nem is kell nekem ilyen babér. Na, mára ennyit... elmegyek babér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.