Nnnnna, végre! Sikerült 4 hónap után megint eljutnom egy mozira. Úgy tűnik, hogy nekem a régi jól bevált egyedül mozizás fog csak menni megint, mert nem jött össze, hogy valaki eljöjjön velem. Pitonné Anyjánkkat én ugyan próbáltam elcsalni, de az igazság az, hogy most úgyis utál, mert csak, meg amúgy is olyan lehetetlen időpontokat találtunk egymásnak, hogy végül is nem jött össze. Na, mindegy. Mindenesetre nem bántam meg, ráadásul moziünnep keretében 500 forintos jegyárral maximálisan megérte. Igaz...olyan is volt az eleje. Hogy az egyik mozis csávót idézzem: "Na...ez a moziünnep is jól kezdődik...".

Történt ugyanis, hogy mind az 5, azaz rajtam kívül még 4 emberszabású lényzet beült biz az Sugár mozi naaaaagyonnagytermébe, hogy majd ott élvezze az műsört, meg a műsort. Kezdődött is a dolog rendesen, ahogy kell, a kámingszúnnal. Aztán, egyszercsak, hogyhogynem, pedig de, bedöglött a hang. Kb. olyan élmény volt hallgatni az előzeteseket, mintha azok kizárólag mókusűrlényeknek, vagy űrlénymókusoknak készültek volna. Rettenetes, sivító, remegő hang és alig érted mit pofáznak. Ilyenkor kiderül, hogy milyen kis birkuci tud lenni az ember, mert arra számítottam, és szerintem mindenki, hogy majdcsak rendbe jön, mire elkezdődik a film. Nem jött rendbe. Na, ekkor, hősgörög módjára, meg mert egyik se akart megmozdulni a maradék négyből, magamra vettem az spártai feladat, és letipegtem a jegypulthoz, s kértem az ott ülőket, valaki lőjje le nekünk odafönn a mókusokat, mert ez így kurva szar. Azonnal reagáltak, futottak megcsinyálni. Szerencsére, mert sajnos a lejátszórendszer az olyan, hogy visszatekerni nem lehet, le kell nyomni az egész filmet ahhoz, hogy előlről lehessen kezdeni. Szóval csak onnan tudták folytatni, szerencsére normál hangon, ahol abbhagyták. Így történt, hogy  lemaradtam az első 5 percről. Mondjuk igazából az az érzésem, hogy nem fogok belehalni. Legalább lesz  valami új benne, mikor újranézem.

Mellesleg a film atomsütemény volt. Igaz itt-ott már kicsit szappanoperás, de ha jól emlékszem, akkor a könyv is valami hasonló gondokkal küzdött. Nem baj, azért szeressük és várjuk a befejezést. Illetve...befejezéseket, mert az két részre leszen szakajtva.

Ja, és hogy Anyjánk élvezeti küszöbhányadát egy rőffel feljebb toljuk, itt egy kép a kedvencéről, hogy örüljön. NESZE!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.