Bezony. Egyszer mikor kicsi voltam voltam ilyen hüllő sós izén. Ott is volt egy ilyen sárga lábatlan pikkelyes, ami mászott és már ott megállapítottam, hogy tök jó a bőre. Kár lenne belőle kabátot vagy csizmát csinálni, mert úgy elkopik, élőben meg nem. Mer vedlik. A cipő meg nem szokott vedleni. Most itt alszik. Nem a cipő, hanem a kígyó. Azért hívom így, mert még nincs neve. De a következők közül lehet választani:

• Szigfrid (vagy általam humorossan ugye...hihihi...Sziszgfrig)
• Jas-Chan (a maja kígyóisten után)
• Piton, vagy Perselus, vagy Perselus Piton (bár én mondtam a Severust is, de rám senki nem figyel BRÜHÜÜÜÜÜ) de elvetettük, mert nem piton a drága
• Nagah (ez a vérkígyók neve...ki más ajánlhatta volna, mint én)
• Nagini (mert ugye nagyon szeressük a Harry Pottert, illetve nem őt konkrétan hanem a Voldemort kígyóját...ilyen perverzek vagyunk...)

Na most...szavazásra bocsátom, hogy mi legyen az újdonsült lakótársunk neve, aki mellesleg korallsikló (Lampropertis triangulum sinaloae) fiú és 2 egész hónapos. Bár az eredmény úgyse érdekel senkit, tökmindegy ki mit mond, mert úgyis mi döntjük el, hogy hívjuk. Pl.: "Kígyó gyere mán ide."

Okos kígyót faragunk belőle (van késünk), megtanítjuk kezet fogni, pacsit adni, kártyatrükkökre, és ha ezeket tudja, karácsonyra kap tőlem egy hárfát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.