Ez tényleg az volt. Minden helyszín olyan volt, mint amilyen valójában, teljesen valós. Csak a szereplők nem egészen. És még mindig a hatása alatt vagyok. Nagyon durva volt. Szóval, az álom:

Éjszaka van. Épp alszom (igen, az álmon belül aludtam, rohadt lusta egy disznó vagyok) a nappaliban, majd hirtelen felébredek és iszonyatos félelem érzet fog el. Tudom, hogy jön valaki, aki meg akar ölni, az egész családommal együtt. Nem is akárki az, hanem Jason, a Péntek 13-ból. Tudjátok, az a hokimaszkos ürge. Hogy ezt honnan tudtam ott és akkor nem tudom, de tudtam és kész. Szar érzés volt. Hát, nem adom azért oda magam olyan könnyen, felpattantam a kanapéról és irány a konyha, valami fegyvert kell szerezzek. Még a kés is tök ugyanott volt, ahol lenni szokott. Na, nagy kenyérvágó kés elő, gyere a jó anyád. Azért nem vagyok gyenge, hogy egy 87 részt megért horrorfőszereplő halhatatlan brutálkiller vadállat ellen egy szál késsel nyomulok. Van önbizalmam, na. Egyszercsak megáll egy autó a kapu előtt. Látom, hogy kiszál belőle valaki. Én voltam az. Csak vagy 15 évvel fiatalabb kiadásban. Beengedtem magam a bejárati ajtón, és mondtam magamnak, hogy üljek le az ebédlőasztalhoz és ne mozduljak onnan. Nem kell félnem, majd én megvédem magam. Ha tényleg ilyen voltam 10 évesen, akkor tök aranyos lurkó voltam. A szagom (mert az álmomban még azt is éreztem) viszont ilyen babaszag volt, tökre olyan mint az unokaöcsémé. Végre leültettem magam egy szére, mikor viszont iszonyatos érzés fogott el, tudtam, hogy a gyilkos itt van. Éreztem a jelenlétét. És valahogy azt is éreztem, hogy a szüleimmel, akik a hálószobájukban aludtak, már végzett. És akkor megláttam a teraszajtón keresztül. Kinnt fehér ködbe burkolózott minden, de láttam, hogy közeledik, és tudtam, hogy meg kell védenem a fiatalabb önmagamat tőle.

Ekkor ébredtem fel, zihálva. Körbenéztem gyorsan. Mivel ugyanott voltam, mint az álomban, kicsit nehéz volt ráállni arra, hogy most már ébren vagyok. Felkeltem és kinéztem a teraszajtón, és éppen olyan fehér ködbe burkolózott az éjszaka, mint az álmomban.

Nehezen, nagyon nehezen tudtam csak vissza aludni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.