Éreztétek már úgy, hogy köztetek és a világ között  hártya vékony, de áthatolhatatlan fátyol lebeg? Ami kicsit szürkévé teszi a világot, és olyan érzésed van tőle, mintha kívülről néznéd az eseményeket. De aztán, amikor nekimész valaminek, vagy ki akarod törni a bokádat a mozgólépcsőn rájössz, hogy kurvamód részese vagy az egésznek, mese nincs. Viszont az a kibaszott fátyol ott marad, és nem éred el rendesen azt, ami körülvesz. Mindegy. Majd elmúlik, talán hamar. Talán nem. De egyszer biztosan...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.