…És az Ember egyedül ült.
A bánat mélyen átjárta.

És az összes állat köréje
gyűlt és így szóltak:
"Nem szeretjük nézni bánatod...
"Kérj tőlünk bármit és megkapod."

Az Ember szólt: "Jól akarok látni."
A keselyű válaszolt:
"Legyen tiéd látásom."

Az Ember így szólt: "Erős akarok lenni."
Megszólalt a jaguár:
"Légy oly erős, mint én."

Akkor az Ember újra szólt:
"Szeretném ismerni a Föld titkait."
A kígyó válaszolt: "Megmutatom neked."

Így tehát elment az állatokkal.
És mikor az Ember megkapta az
ajándékokat, amiket adhattak neki
elhagyta őket.

Ekkor a bagoly szólt a többi állathoz:
"Az Ember most sok dolgot
tud és sok mindenre képes...
Hirtelen megrémültem."

A szarvas megszólalt: "Az Ember
megkapott mindent, amire szüksége volt.
Bánata most véget ér."

De a bagoly újra szólt: "Nem.
Egy vermet láttam az Emberben...
Mély, mint az éhsége,
mely soha nem szűnik...
Ez tette bánatossá és
ezért akar sok mindent oly nagyon."

"És csak elvesz és elvesz...
Míg egy nap a Föld majd megszólal:”

„Többé nem létezem és
nincs mit adnom neked."
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.