Szebb napot a kedves Olvasóimnak! Mind a négynek. A kedvteleneknek meg nem. Mostanában nem igazán van erőm ide dolgokat bepötyögni, úgy is mondhatnánk, hogy baromi lusta vagyok. Mondjuk a gépemen, van vagy 5 bejegyzés kezdemény, amit be kéne fejeznem, és akkor lenne itt új, amit lehet olvasni, de azokra még várni köll. Mert csak szimplán vagyok minden este hulla fáradt. Egyszer volt, hogy duplán is. De nem így ma! Végre visszatért egy kicsit az életkedvem, biztos a jó idő miatt! :P Ez is a germán véremnek köszönhető (itt is anyám a hibás), ha hullik, esik, szakad, fúj, hideg és metsző az idő, akkor érzem jól magam. És ma aztán, kijutott a jóból. Ameddig a szem ellát, (innen a hegyről pedig általában sikerül jó messze, de jelenleg mindössze a szomszédig) addig tök fehér minden, mert szakad az eső. Juhéjj!

Így a kellemes nyári idő miatt (vízszintesen szakadó eső, orkán erejű szél) a mai napon rövidebb lett a korbácscsattogás közepette dúló anyázva fuldoklás. A munkára gondoltam. Csak a gyengébbek kedvéért. De nem kell aggódni, azért így is dolgoztunk ám. De csak délig. Szóval hamar hazaértem és végre kivakartam a házat a rumliból. Úgy nagyjából. Meg mostam. Nem vagyok semmi. Lenyúltam az ezer éves mosógépet, meg a centrifugát otthonról (úgyse használja a kutya se, pláne, hogy szegény vagy 4 éve halott...) és háromgyerekes hiperaktív mosómedve nőstényt megszégyenítő módon veszett mosásba kezdtem. Hát egy élmény. De most komolyan. Mosó Masa picsafüst hozzám képest. És ebbe belegondolva, hogy édesanyáink így mostak ránk annakidején...hát kész.

Akkor az mosás menete vala:

Először is kell a dologhoz egy mosógép. (Első fázis: mosógép.) Azt feltöltjük melegvízzel, beleöntjük a mosógélt, majd bekapcsoljuk. Vigyázva odaégetjük a kezünket az első darab világos színű ruha behelyezésekor, kínosan ügyelve arra, hogy lehetőleg a hosszú ujjú pulóverünk könyékig átázzon, és jobb esetben a mosógép egyetlen pörgő része elkapja annak végét, vagy leszaggatva azt, vagy pedig kezünket vállig berántva a forró vízbe.

Miután kiszabadítottuk magunkat a mosógépből, kapcsoljuk le azt, hogy ne pazaroljunk áramot, valamint, hogy az esetlegesen fellépő zárlat esetén ne kelljen újra fésülködnünk. Szedjük ki a ruhát a még mindig igencsak forró vízből, majd rövid anyázások közepette próbáljuk a lehető legkevesebb vizet a padlóra folyatni. Ezek után hirtelen mozdulattal a már előre odakészített lavórban a ruhát próbáljuk baromi gyorsan kiöblíteni. Isten áldja a hideg vizet.

Ezt követően hagyjuk el a következő öblítést azzal az indokkal, hogy az ugyan minek, majd vágjuk bele a kicsavart ruhát a centrifugába. Miután az ominózus gépezet a fél ruhatárunk belecsömöszölését követően megtelt, zárjuk le annak fedelét, ezzel elindítván a centrifugálást. A törött centrifugaajtónak köszönhetően a gép természetesen nem indul be, így térdeljünk rá, és kezdjük egész testünk erejével maximális fordulatszámra bírni. Itt jegyezném meg, hogy amennyiben a centrifugát teletömtük, számoljunk azzal az aprócska ténnyel, hogy olyan hangokat fog kiadni, mint amit egy második világháborúban használatos Tigris I-s tank belsejében hallhattak a kurszki csata alatt egy sorozat repeszgránát találat esetén a német katonák. Tehát állítsuk le a centrifugát, pakoljuk ki a ruhák felét és ismételjük meg a térdelős manővert. Miután a gép elérte az egyensúlyi állapotot, a rátérdelésből adódóan, keressük meg a lepattogzott fogzománcdarabkáikat a padlón. Midőn már nem folyik a gépből a víz, állítsuk le azt, és örüljünk, mert a mosásnak vége. Kezdődhet a teregetés. Anyázással, mert a mosógéppel együtt nem hoztuk ki szárogatót… szóval most még a plafonról is vizes alsógatyák lógnak…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.