Csak most találtam meg a holttestét. Gyanús volt, amikor itt a sötétben bócorogtam, és nyitottam ki a bejárati ajtót, (ugyanis kívülről nincs villanykapcsoló) mintha valami roppant volna a talpam alatt. Mintha ráléptem volna valamire… Hát Ő volt az. Tök hűségesen vár rám a bejárat előtt, én meg agyontaposom…

Baleset volt. Mindjárt sírva fakadok…Csak reménykedem benne, hogy nem szenvedett sokat. Isten veled Cirip. Szállj a Fény felé, aztán az Örök Vadászmezőkön, kedvedre…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.